Lídia konferencia 2017

Kategória: Rendezvények

Hálát adok Istennek a 2017-es Lídia imakonferenciáért.

Sok értékes, szeretetteli ismeretség frissült fel és alakult ki. Szép dolgok történtek. Ilyen női összejövetelen egymás után most 6. alkalommal vettem részt, ahol évről évre tisztul a közbenjárás szerepének fontossága. Amit én szeretnék kiemelni, hogy milyen fenséges az Igét tanulmányozni közösségben. Nagy csoportban, kis csoportban és egyénileg is volt rá módunk, hogy vezetve, a kijelölt témában – KINCSEINK – elmélkedjünk, gondolkozzunk és érezzünk szabadon.

Áldom Szent Atyánkat, hogy kijelölte Krisztusban az utunkat mindnyájunknak és meg van Benne a helyünk – ahogy mindenkit a székén várta a fehér köve, melyet megírhatott saját Istentől kapott üzenetével a Biblia Jób 22:21-30 alapján.

Köszönöm Atyám a hófehér, tiszta követ, melyet megírhattam a Te üzeneteddel. Sárosi Judit vezetésével, a mi kis csoportunkban az adott igéből volt, aki a ‘békesség’ szó köré hangsúlyozta a szívén levő hozzászólást, volt, aki a ‘bizalom’ szót emelte ki és köré fonta életét, örömét vagy bánatát, kérését. Volt, akit a ‘megtérés’ szó fogott meg. Engem a ‘patakba dobni’ kifejezés érintett meg igazán. Amit le dobnunk magunkról az a patakba megy a többi kő közé és ott jó helyen van – mert Jézus a patakból ivott és felemelte a fejét (igehely) Igen, akkor fel tud nézni az ember, megszabadul a terheitől és önmaga lesz, miközben segíti a körülötte lévő kavicsok csiszolódását. Dobjuk oda bátran a nemes dolgainkat, aranyunkat és Isten fog azzá válni számunkra. A kavicsok között van lapos, domború, sérült vagy mintás, fehér vagy arany, kicsi vagy nagy… de a patak vize eggyé mos bennünket. Vajon ki mit kezd a kövével? Mit írt rá az élet betűiből? Hogyan viszonyul hozzá: enyém, szép, fog, hova tegyem a táskámban, polcomon? Ti hova tettétek? Milyet kaptatok, adtatok más hölgyeknek? Ami biztos, hogy emlékezetes marad ez a konferencia. Leginkább megmarad a saját belső munka és az elmondott délutáni hosszabb ill. a rövidebb bizonyságtevések!
Pl. – eredményei az éjszaka mondott imáknak, – a hitből és erőből mondott könyörgésnek, – a trónushoz járulás megragadásának.
Nagyon megérintettek Lonnika szavai, hogy a lator mit tett és utolsó pillanatban vallott, felemelte Jézus.
Bátorított, hogy válasszunk imatársat magunk mellé, menjünk az Úrhoz. Rakjunk félre minden fontosat, vélt drágaságot az egyetlen kincsért, üzenetért, amit Isten naponta szán nekünk, hogy megtaláljuk… addig dobjunk félre mindent.
Ezt fel kell ismerni és tovább adni, mert önmagunkban tartva megposhad és nem frissül. Uram, segíts minket üdévé válni, megújulni napról napra és rajtunk keresztül gyermekeinket is. Találkozzunk újra a nyári böjt alkalmával!

Testvéri szeretettel:

Moór Krisztina