Lídia Konferencia 2015. november 14.

Kategória: Rendezvények

2015. november 14. szombat 9:30-tól 16:30-ig
Helyszín: BÁRKA BAPTISTA GYÜLEKEZET PESTÚJHELY
A konferencia levezetői Kalla Tímea és Szabó Évi
Isten dicsőítésének vezetését Huszti Dóra végezte.
Délelőtti elmélkedésre, közbenjárásra Dobnerné Dr. Mihály Ilona, Lonni készített föl
Lukács ev. 24:13-45 alapján Ezen belül Kapásné Gál Márti oszt meg gondolatokat a muszlim világ kihívásaival Mészárosné dr. Seres Leila és Urbán Enikő bemutatja a „Szívpárna” szolgálatot.
Délutáni elmélkedésre Egriné Viola buzdít János ev. 17. része alapján

Köszönjük hozzájárulásaitokat, és reménységgel és imádkozva készülünk! Egyszerű ebéd kávé, tea, ásványvíz, gyümölcs gondoskodik testi szükségleteinkről.
Ebéd: Gergely Eliza és Győri Katika
2016 tavaszán böjttel egybekötött közbenjárást tervezünk.

A konferencia jegyzete

Köszöntés Kalla Tímea – Szabó évi levezetők –tájékoztatás : napirend, célok

1. Néhány testvérnő bemutatkozik – a széken a szám mellet egy-egy tök van tök, de nem Haloween – tök=tökéletes – Ki honnan jött, első alkalommal jött stb pl. hmvhelyi három új – Túri Aranka, Dr Takács Zsuzsi – és Lacsni Zsuzsika lánya
2. Játék- mi lenne, ha egy tök lennél- narcs.szin lennék – bármi , v. sütőtök –táplálnám a gyerekeket –mag , levél — oszd meg a melletted ülővel…
3. Dicsőítés Huszti Dórival következik mindenki énekel . Első ének : Jézus az Úr…
Vers –gergely Eliza – Dzsida Jenő: Krisztus
4. LONNI KÖSZÖNTÉSE – Meglepetés, hogy ilyen sokan vagytok. Még a legkisebb három hónapos unokám is itt van. Vannak újak, régiek, visszatérők, s akiért régóta imádkozunk. Nekem is első nap, amikor hosszabban fent leszek. Egy hónapja , ELMONDJA, HOGY CSIGALÉPCSŐN ESETT LE, AGYRÁZKÓDÁS is érte – érzi ennek következménye még fejfájás , A KAR ORSÓCSONT fejét kicserélték – PROTÉZIST KAPOTT – DE MÁR JÓL VAN – s így folytatja : „NEM AZ A FONTOS, HOGY én MIT FOGok MONDANI, HANEM az, hogy ISTEN SZEMÉLYESEN MINDANNYIÓNHOZ SZÓLNI AKAR.
A mai de. elmélkedés alapigéje LUKÁCS 24. része – A cím is ez lehet: „ Jézus csatlakozott hozzájuk és velük maradt” – Ez Jézus természete, ő csatlakozni akar hozzánk. Nem tudom megfigyeltétek-e a Bibliában, hogy Jézus soha nem kereste a nagy tömeget. A tömeg csapódott hozzá, vonzották őt mint, a mackót a méz, vagy bármi más, de Jézus nem kereste a tömeget. Ő mindig a kicsiny közösséget kereste. Jézus volt az , aki nem volt rest, mint Isten és Isten fia, hogy elmenjen a betániai Mártához és Máriához . Nem tudom , mit mondhatott nekik ott, de biztos vagyok benne, hogy nagyon fontos dolgokat. Szóval most szeretnénk, ha egyikünk sem lenne Márta, még akkor is, ha vannak itt olyanok, akik most éppen arra kényszerülnek, hogy gondoskodjanak rólunk, hanem mindnyájan Máriák lennénk, akik meghallanánk azt, hogy Jézus szólni akar hozzánk életünknek különböző problémáiban. Többféle Lídia-üzenet megragadható ezáltal a bibliai történet által. Például van egy kulcsfontosságú kis prospektusunk, a „Lépések a trónhoz” címmel. Ki az , aki nem ismeri? Legyetek szívesek kiosztani nekik. A „Lépések a trónhoz” egy olyan kis útmutató, amely arra akar bennünket megtanítani, hogy mire törekszünk, amikor összejövünk imádkozni, hiszen szoktunk mi is imádkozni, ugye? A nők különösen szeretnek imádkozni. Vesszük az imalistát, elmondjuk a betegek nevét – én is, semmi rossz nincs benne, de felüdül a lelkünk, ha Isten Szelleme vezethet bennünket ebben az imádságban. Istennek mindig az a legfontosabb, hogy Vele találkozzunk először, és azután majd Ő kiosztja a témákat. Ne izguljatok, Ő nem feledkezik meg egyetlen beteg emberről sem! Nem feledkezik el egyik gyerekünkről sem. És nem kell amiatt izgulnotok, hogyha ti elfelejtitek akkor Ő kifelejti. Szóval, ebben a történetben ezekkel a lépésekkel is találkozunk. És ez a történet ugyanakkor a kicsiny, kettős tanítványi csoport közösség gyakorlásának története is , amelybe Jézus betársult, és az Ő betársulásával minden megváltozott. Ez ma is így van. Megváltozik a közösség minősége, megváltozik a tanítvány állapota, kedélye, hangulat, és főleg a jövőjük más távlatot kap. Szükségünk van erre? Igen. És nem csak annak a drága testvérnőnek, aki Rákosszentmihályról jött és mondta, hogy két hónapja temette el a fiát. Mindannyiónknak szüksége van rá, sőt azoknak is szüksége van, akik hatvan éve már az Úrral járnak, mert mindig hajlamosak vagyunk egy kicsit elkódorogni. És mindig szükségünk van arra, hogy Isten visszaigazítson. Itt is ma délelőtt nem csak nagy tömegben leszünk együtt, hanem kiscsoportokban. Nyolc csoportokban fogunk elmélkedni egyénenként, s meg fogjuk beszélni azokat. S arra törekedjetek mindnyájan, hogy meghalljátok, hogy Isten mit akar mondani neked ma, és nekem ma. Mai élő hitű, vallásukat és kereszténységüket gyakorló gyermekei számára néha nehezebb ez, mert annyira tele vagyunk élményekkel, jó tanításokkal, hiszen ma már az Interneten is remek tanításokat lehet meghallgatni. Joyce Meyert hetente többször is meg lehet hallgatni a TV-ben. Olyan jó dolgokat mondanak, jó tanításokat mondanak, de Isten személyesen szeretne szólni hozzátok. Ezért nem egyszerű az, hogy megüresítsük a szívünket és életünket, hogy ma Isten személyesen szólhasson hozzánk. Nagyon különböző módokon fog szólni hozzánk. Nos, én nem fogok nagy tanítást mondani. Végig fogok menni ezen a történeten és megállunk egy-egy pontnál. Keljünk útra, képzeljük el, hogy van egy gyönyörű szép tavaszi nap, hétágra süt a Nap! Jeruzsálemből elindult két tanítvány az Olajfák-hegyéről gyalogosan a Nagyheti eseményeket követően Emmausba. Elég nagy események voltak ezek ahhoz, hogy erről beszélgessenek. A 13. versnél kezdem olvasni a történet, és az ige olvasásánál meg-megfogok állni, ahol Isten is akarja, hogy megálljunk. Az egyszerű bibliafordítást fogom használni. Ugyanezen a napon – melyik ez a nap – Húsvét vasárnap – elindult két tanítvány Jeruzsálemből Emmausba. Nem egyedül indultak el, de nem is nagy tömegben, hanem ketten, egy kis faluból, amely a várostól 12 kilóméterre lehetett, ami kb. három óra lehetett mire odaértek. Útközben azokról az eseményekről beszélgettek, amelyek a napokban történtek. Tudjátok miért? Ez közösség gyakorlás. Mi is beszélhetünk azokról az eseményekről, amelyek a közelmúltban történtek. És amikor Isten gyermekeiként azokról az eseményekről beszélgetünk, amik most zajlanak a házunk táján, a gyülekezetünkben, Isten népe között, az országunkban, az országutakon, a világunkban – Jézus figyel ránk, keresi a lehetőséget, hogy bekapcsolódhasson abba. Tudjátok ez egy örök érvényű igazság, így volt kezdettől már az ősidőkben. Bizonyára sokan ismeritek Malachiás próféta könyvében azt a gyönyörű igét, amelyben Isten elmondja, hogy akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott. Figyel és hallgat – és egy emlékkönyv íraték Őelőtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az Ő nevét. Szóval figyeljünk és hallgassunk most is olyan dolgokról, amelyek ma zajlanak a világunkban, ami ma zajlik körülöttünk!
Ma mielőtt továbbmegyünk két testvéremet kértem meg, hogy két nagyon különböző dologról beszéljenek nekünk. Ennél két dolognál sokkal több dolog van a világon , de ez a kettő ma belefér a délelőtti buzdításba az elmélkedési idő előtt. Másrészt, ha ti is fontosnak tartotok valamit, – keressetek meg minket és osszátok meg velünk, vagy ebédkor egymás között is.
Most elsőként Gálné Kapás Mártát kérem meg, hogy ossza meg élményeit, érzéseit és tudását a Muszlim világ az Úr előtt c. témában, mert világméretű változásnak vagyunk átélői, és olyan dolgoknak, amelyek elől egyetlen istenfélő ember sem zárhatja be a szívét, és az ajtaját és a szemét sem. Másodikként pedig Dr. Mészárosné Dr. Seres Leilát kérem meg, hogy beszéljen olyan szolgálatról, amely itt zajlanak körülöttünk, amelyet úgy hívnak, hogy Szívpárna szolgálat. Úgy, hogy most kérem elsőként Mártit, hogy mondja el, amit az Úr a szívére helyezett.

5. MUSZLIM VILÁG AZ ÚR ELŐTT
Jó itt lenni köztetek, s Lonni már tudja, hogy mi zajlik az életünkben. A 31 éves fiam, aki még nem adta át az életét az Úrnak, megismerkedett egy muszlim lánnyal és eljegyezte tavaly áprilisban. És mint hívő édesanyának, gondolhatjátok, hogy mekkora fejtörést okozott, s én ekkor kezdtem el foglalkozni azzal, hogy kik is a muszlimok, hogyan kapcsolódnak ők hozzánk, mennyire igaz az, amit nap, mint nap látunk a televízióban a lefejezésekről és egyebekről, és természetesen féltettem a fiamat, féltem a fiamat elsősorban azért, mert nem jut üdvösségre, másodsorban azért, hogy nem időben ismeri fel, hogy neki hol lenne a helye az Úr Jézusnál. Tehát ez volt a kiinduló alapja a történetnek, hogy miért kezdtem érdeklődni a muszlim hit iránt. És aztán, amikor a fiamat meghívta a család júliusban egy látogatásra, akkor féltem, hogy nem látom viszont élve. Azután az idén meghívott minket a lány családja, s így adódott az, hogy én több mindennel voltam kénytelen megismerkedni erről a témáról, mint egy átlagember. Amikor a muszlim hit alapjait kutattam, akkor arra jutottam, hogy Mohamed egy olyan próféta volt, aki 570-ben született, s egy olyan vidéken élt, ahol a zsidó és a keresztény kultúra ismert volt. És ő is ismerte mindkettőt. Ebből merített. Egy- istenhívők, egy istenüket Allahnak nevezik Mohamed ellene volt annak, hogy több istent tiszteljenek. Másik oldalról pedig ugyanúgy prófétának hiszik a muszlimok Ábrahámot, Jákóbot, Illést, mint mi. Jézust egy prófétának tartják. A muszlim hit szerint természetesen az utolsó nagy próféta Mohamed volt. Ő 63 évet élt, tehát 633-ban halt meg. A Koránt több forrásban lejegyezték, ezért néha vannak benne ellentmondások is. Ami megkülönbözteti a muszlim hitet a kereszténységtől azon túl, hogy tekinthetjük úgyis, mint egyfajta elferdült kereszténységet, vagy valami szektát, vagy hogy is lehet nevezni, tehát az, hogy gyakorlatilag nagyon sok tekintetben már hozzányúltak, elferdítették. És a mostani szíriai és egyéb háborúk is arra vezethetők vissza, hogy ezek a szekták egymás ellen harcolnak. Akiket kérdeztem, többek között a fiam menyasszonyát, hogy milyen is muszlimnak lenni, meg mit vallanak a muszlimok? S azt mondja, hogy mi ugyanúgy Allahot, és az egy Istent valljuk, mint ti csak nekünk nincs közvetlen kapcsolatunk Istennel. Tehát addig ameddig én hiszem – mondja az én leendő menyem, hogy a te imádságodat meghallgatja Isten, nekem nincs személyes kapcsolatom Istennel. Ez az óriási különbség, meg az, hogy ezek az emberek félre vannak vezetve, tehát ők egy hatalmas világvallásban vannak, mert a kereszténység után – hiszen ma a világon kb. közel két milliárd ember vallja magát kereszténynek, természetesen nem lehet tudni, hogy ebből hány a valódi hívő, az egy dolog. Egy kicsit kevesebben vannak a muszlim hívők, de mivel nekik jóval több gyermekük születik, mint minálunk,s ezért a létszámuk sokkal jobban gyarapszik, és gyorsabban terjed az ő hitük. Nagy hatással volt még rám Johannes Reimernek (a volt Szovjetúnióban született, most Németországban él) és a többi muszlim közösségekben dolgozó evangélistának a tanítása. Németországban az általa alapított gyülekezetnek negyvenhárom olyan gyülekezete van, amelyeket ők segítettek, ők alapítottak, és ebben a multikultúrális környezetben szolgálnak a muszlimok felé. Ő is ugyanerről tett bizonyságot, mint amit én a leendő menyemtől hallottam, hogy mi megyünk hozzátok, megyünk a ti imaalkalmatokra, mert Allah ott van, de benneteket meghallgat, bennünket meg nem, és kérik a keresztény hívőket arra, hogy imádkozzanak, hogyha valaki megbetegszik a családban, és így tovább, mert hogy ők is érzik, hogy az imának kell, hogy ereje legyen. A nyáron nekünk is volt lehetőségünk megismerni Iránban a lány családját, akikben végtelen kedves, vendégszerető embereket ismertünk meg. Igazából megszerettem ezeket az embereket, mert ők is keresik Istent, s nagyon nagy élmény volt, amikor egy mecsetbe elvitt a lány anyukája, és azt láttam, hogy ezek az asszonyok – tudjuk, hogy ott külön vannak az asszonyok és a férfiak, s ezek az asszonyok sírtak és végtelenül könyörögtek Istenhez, s elgondoltam, hogy milyen szörnyű lehet, hogy egyszerűen ők nem hiszik, hogy őket meghallgatják. Ők nem hiszik, hogy Allah segíteni fog, csak imádkoznak és imádkoznak, és úgy gondolják, hogy a mennyiség és a bűnbánat mélysége az, amire Isten könyörülést gyakorol, hogy valóban megsegíti őket. Ez a család, aki majd hozzánk is tartozik, nem gyakorló muszlim. Hiszik Istent, de nincs közvetlen kapcsolatuk, de amikor a lány vizsgázik, akkor szokta kérni, hogy „Márti néni tessék imádkozni Istenhez, mert magát meghallgatja.” Én szeretném, ha ő hitre jutna.
Az, ami most történik velünk a muszlim világgal kapcsolatban, hogy ilyen nagy létszámban jönnek be menekültek Európába, az az Istennek a figyelmeztetése ránk nézve, keresztényekre, nyugat-európaiakra, észak-amerikaiakra mért csapás. Azért mert mi elaludtunk, azért mert mi nem könyörögtünk Istenhez, és nem tudtuk igazán megmutatni a hitünket ebben a minket körülvevő világban, ahol „csak” úgy mond csak ateizmus, csak bálványimádás, csak olyan dolgok voltak, amelyek nagyon nagyon nem kedvesek Isten előtt. És azt mondja Isten, hogy drága keresztény testvéreim, drága nőtestvéreim ébresztő! Itt nem lehet aludni tovább, itt imádkozni kell, közbenjárni kell. Itt áldani kell az ország vezetőit, áldani kell a döntéshozókat, áldani kell azokat a döntéshozókat, akiknek a kezében van a sorsunk, és bizony oda kell állnunk a kapukba, és hirdetni Isten igéjét, és nem szégyellni azt, nem szégyellni az evangéliumot, hanem kimondani azt, ami bűn.

Én 2011-ben kijelentést kaptam a Lídia konferencia után – az Ézsaiás 58-at kaptam meg Istentől témaként, s ez így kezdődik: „Kiálts, ne sajnáld a torkod, harsogjon hangod, mint a kürt! Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne, Jákób házának mi a vétke! Ők mindennap keresnek engem, szeretnék megismerni útjaimat. Mint egy olyan nép, amelynek tettei igazak és nem hagyja el Isten törvényét. Igaz döntéseket várnak tőlem. Szeretnének Istenhez közel lenni. Ó de miért böjtölnénk, ha te nem látod meg, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla.”
Tehát ezt a hitében meggyengült és ellankadt népet, s nőtársadalmat Isten arra kéri, hogy imádkozzunk, járjunk közbe, járjunk közbe az eklézsiáért, a népünkért, a vezetőinkért és azokért a muszlim emberekért, akik most jó vagy rossz szándékból idejöttek hozzánk. Mutassuk meg Krisztus szeretetét, s akit lehet térítsük meg Hozzá, mert ez az Isten akarata, mivel Ő azért küldte el az Ő Fiát , hogy mindenki megismerje Őt! És aki pedig rossz szándékkal jött, ott pedig legyen megkülönböztetés szellemének az ajándéka, hogy tudjuk hazaküldeni őket, és elbúcsúzni tőlük, hogy azon az ajtón amelyen bejöttek, békével távozzanak. Még annyit szeretnék elmondani hogy, voltunk Dárius palotájában is, s nem is gondoltam, hogy hány – négy bibliai rész is kötődik Iránhoz, ill. ahhoz a vidékhez, ahol jártunk. Cirus volt az az uralkodó – Ezsdrás könyvében olvasható, aki hazaengedte a zsidókat a babiloni fogságból. Az ő utóda volt Dárius. S az ő palotájának minden egyes részletében ez vizililiom díszítőmotivum jelenik meg. Ezt mint üzenetet hoztam onnan haza, hogy bár a vizililiomoknak a gyökere a mocsárban van, és mi is így vagyunk valahogy ma is a társadalomban, hogy nem válogathatjuk meg, hogy mi van a környezetünkben. Hogy a lábunk hol éri a földet, de az, hogy milyen virágok nyílnak ezeken a liliomokon, és mi mit forgatunk a fejünkben, hogy gondolkodunk, mit fejez ki az arcunk, az életünk – az a mi felelősségünk. És annak a szárnak a feladata, amelyiken a víz áramlik, hogy az megtisztítsa a piszkos vizet, és tisztává, gyönyörűvé tegye.

Dr Mészárosné Dr Seres Leila: A SZÍVPÁRNA SZOLGÁLATRÓL SZERETNÉK BESZÉLNI.
Nagyon nehéz most megszólalni, mivel mi egy hétköznapi szolgálatban vagyunk, ami társainkhoz szól, azokhoz a nőkhöz, akik szép csendben küzdenek a mellrákkal.
Ettől függetlenül rám is nagy hatással voltak, engem is nagyon megráztak a tegnapi párizsi események, hogy mi történt, hányan haltak meg a terrortámadásban. S ha most arról volt szó, hogy beszéljünk a bennünket körülvevő dolgokról, akkor éppen aktuális. S mint anya engem már régen foglalkoztat ez a kérdés. Félelem van bennem. Ma sokkal bizonytalanabb a világ, sokkal több a fenyegetés, mint amikor én voltam kilencéves, mint most a kislányom. Az a döbbenetes, és kétélű dolog, hogy ezek az emberek olyan kultúrában nőnek fel gyermekkoruktól kezdve, ahol nem hallanak Istenről, és azt hiszik, hogy a keresztények több istenhívők – ez a probléma velünk. Azért kell megölni a keresztényeket, mert ők több Istenben hisznek. Mivel mi a Szentháromságban hiszünk. Igazából mi egy Istenben hiszünk. De szerintük minket meg kell büntetni. A muszlimok ismerték a zsidó vallást, és mivel egy nomád nép, mindig vándoroltak, nem tudtak ragaszkodni egy Szent Sátorhoz, ezért egy kicsit megreformálták a zsidó hitet. Megvannak a gyökerei a mohamedán kultúrának. Nekünk ma imádkoznunk kell a békességért, mivel ez egy óriási háború, amely itt elkezdődött az elmúlt években. Most merjük kimondani, vagy nem. Nyilván nem mindegy, hogy mi lesz a kicsiny és nagy családunkkal. Másrészt az Úr azt mondta, hogy nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van.

Nekünk az Úr Jézusban kell bíznunk, benne kell hinnünk, s össze kell fognunk és imádkoznunk kell a békességért, hogy akik döntéshozók, azok annak érdekében tegyenek meg mindent.
Visszatérve a szívpárna alkalmazásának jótékony hatásaira, el kell mondanom, hogy ez egy formatervezett, a mellműtét után közvetlenül, a műtött oldalon a hónalj alá téve csökkenti a fájdalmat pihenés közben. A váll és a kar megtámasztásával csökkenti a nyirokpangást, a hónalj duzzanatot. A műtéti seb összehúzódását, fájdalmát csökkenti. Segíti a köhögést, megtámasztva a mellkast. Kivédi a véletlenszerű ütéseket. Az autóban a biztonsági öv alá helyezhető.
Ez a program az USA-ban és Európában 16 országban működik. Önkéntesek varrják és juttatják el számos kórházba az ajándék szívpárnákat. Magyarországon a Magyar Foltvarró Céh kezdte el 2010-ben a jótékonysági programot.
Kapcsolat felvétel lehetséges: Palotainé Franciska, 06-20886-1040 Budapest, Rákoscsaba Szépkorúak Klubja; www.szivparna.hu
Idézem Nancy Ruth Friis-Jensentől, a szívpárnákat Európában elterjesztő nővértől: „Az a célom, hogy a szívpárna minden pácienshez eljusson, akinek szüksége van rá. Az az álmom, hogy a jövőben ne legyenek páciensek, akiknek szükségük lenne rá.”

Lonni tanításának folytatása, 2. rész:
Atyánk, az Úr Jézus nevében köszönjük, hogy egy kicsit belülről megismerkedhettünk a muszlim emberek problémáival, életével, s nem akarjuk a felelősséget önmagunktól elhárítani, és köszönjük neked, hogy te sokféle szolgálatot árasztasz ki kincsként, és köszönjük neked a Szívpárna szolgálatot, a közreműködőket, Franciskát , Leilát és többieket. Nem akarunk versengeni, hanem azt akarjuk, hogy minden, akár amit fizikailag teszünk, akár a mi szívünknek nyitottsága, hogy Te szólj hozzánk, az a Te Országodat hatalmasan építse. És dicsőíteni akarjuk a Te Nevedet az Úr Jézus nevében, ámen! Köszönet a szívpárnáért, nagyon hálás vagyok én is érte.
Elhangzott egy kérés itt, hogy a békéért kell imádkozni, s ezért kérem, hogy figyeljetek az Úrra, mert még ha a béke a szívünkön is van, lehet, hogy száz vagy ezer lépés fog elvezetni oda, és Isten Szelleme azt a következő lépést akarja megmutatni. Nem azt akarja, hogy mechanikusan együtt kiáltsunk, hanem vezetni akar, ugyanúgy ahogy kint ezen az úton a két tanítvány életében, amikor Jézus belépett, átvette a vezetést. Később mindenkinek jó volt, az egész helyzetük megváltozott. A 15. vers így folytatódik: Beszélgettek és vitatkoztak, s maga Jézus csatlakozott hozzájuk és együtt ment velük. Ha Jézus csatlakozik hozzánk, akkor jó hogyha kimondjuk, ami a szívünkön van, de aztán elhallgatunk, hogy Ő tudjon megszólalni. Ahhoz, hogy Jézus szólni tudjon hozzánk, az első feltétel, hogy LÉGY CSENDBEN. Nem csak úgy, hogy engem itt most hallgattok, hanem LÉGY CSENDBEN A SZÍVEDBEN, és azokat a nagyon fontos szempontokat, pl. a szívpárna szolgálatot, azokat tedd le a lábához azzal a hittel, hogy Jézus Krisztus sokkal jobban ismeri ezeket, mint te.

A tanítványok azonban nem tudták, hogy Ő az, mert valami megakadályozta őket abban, hogy ráismerjenek Jézusra. Nagyon lényeges kérdés, hogy felismered-e, hogy melletted van Jézus, vagy csak mégy és önmagadat sajnálod? Ugye van egy alapvető feltétele annak, hogy megismerjük Jézust – az az, hogy a tanítványa vagy. Az, hogy az Ő juha vagy, mert az én juhaim hallják az én szómat. No, de ez nem elég. Hogyha nagy zajban vagy, hogyha hangosan beszélnek az érzelmeit, az okoskodásaid, a körülötted zajló események, akkor nem biztos, hogy meg fogod hallani az Ő hangját. Ezért Jézus hív elcsendesedésre. És tudjátok mi történik először, amikor Jézus elcsendesedésre hív, megkérdez téged? Azt kérdezi tőled, és a tanítványoktól: Miről beszélgettek? Nem folytja beléd a szót. Ő kíváncsi arra, ami benned van. Az az igazság, hogy azoktól a dolgoktól, amelyek a szívünkben vannak, nem tudunk úgy megszabadulni, hogy elhallgatunk, mert akkor meg a csöndben beszél a szívünk. Ismeritek ezt az állapotot? Hogy csak mondom, mondom belül, nem mondhatom ki, de akkor meg magamban mondom. Jézus kéri azt kéri, hogy mondd el neki, hogy mi foglalkoztat, milyen gondokkal küszködsz, milyen gondolatokkal, netalán tán előítéletekkel. Itt ez most nem egy baptista rendezvény. Sokféle felekezetből vagyunk itt együtt, katolikusból, reformátusból, pünkösdiből, evangélikusból. Jó nekünk így együtt lenni? Igen. Jó egymást szeretni? Jó azt hangsúlyozni, hogy Jézus Krisztus a legfontosabb? Az, hogy én most a baptista családhoz tartozom, az olyan, mint hogy Dobner Győzőné vagyok. Legyen az független gyülekezet, nagyon sokfélék vagyunk.
Amikor Jézus szólt hozzájuk, erre szomorú arccal megálltak, s az egyikük a Kleofás, 18. vers, ezt felelte Jézusnak: „Úgy látszik, te vagy az egyetlen, aki nem tudja, hogy mi történt itt ezekben a napokban.” Sokszor gondolkodunk mi is így. Mintha Isten félrenézne, mintha nem tudná mi történik a világunkban. Nem látná a végtelen utakon menetelő migránsokat, a muszlimokat, akik úgymond el akarják árasztani Nyugat-Európát. Vagy nem veszi észre, hogy baj van, mi bajom van. Problémám van a férjemmel, a gyermekeimmel, a családomban, a gyülekezetemben.
Jézus tovább kérdez: „Miért? Mi történt? Mondd el!” S azok válaszoltak: „A názáreti Jézusról van szó, aki szavaival, tetteivel egyaránt bizonyította, hogy hatalmas próféta Isten és emberek előtt.” Jézust nem zavarja a véleményünk, a negatív véleményünk sem, – őt még a ronda kifakadásaink sem zavarják. Jézust egyetlen egy dolog zavarja, ha nem mondod ki, ami a szívedben van. Azzal Ő nem tud mit kezdeni. Ez nagyon fontos dolog. Tudjátok, sokan küszködnek azzal, hogy a rossz természetüket legyőzzék. Garantálom, hogy nem sikerül!
De ha Jézus előtt kimondod, Ő meg fog változtatni téged. Nem azt mondom, hogy egyik pillanatról a másikra, de meg fog változtatni, és át fogod élni azt, hogy felszabadít, hogy azokat a dolgokat mondd, úgy viselkedj, Őt képviseld, Ő jusson szóra az életedben. Szóval, ne csak a barátnőddel beszélj, ne csak a lelkigondozóddal! Ne csak a lelkipásztorodnak panaszkodj! Nyílj meg Jézus Krisztus számára!
Hogy folytatják ezek: De népünk főpapjai és vezetői kiszolgáltatták Jézust és elérték, hogy halálra ítélték és kivégezték a kereszten, pedig mi azt vártuk, és reméltük, hogy ő fogja Izrael népét felszabadítani, de már három napja, hogy mindez megtörtént. Ezért aztán néhány asszony közülünk megdöbbentett minket. Korán reggel csendben kimentek a sírhoz, ahová Jézus testét temették, de nem találták meg a holttestet. S amikor visszajöttek, azt állították, hogy angyalokat láttak. Ezek azt mondták, hogy Jézus él. Ekkor néhányan közülünk kimentek a sírhoz leellenőrizni, amit az asszonyok fecsegtek, és mindent úgy találtak, ahogy az asszonyok mondták, de Jézust nem látták.
Nos, mivel kezdődik ez a beszámoló? „Népünk főpapjai és vezetői kiszolgáltatták Jézust.”
Arra kérlek titeket, hogy nézzük ezt meg, használ-e a vezetőinknek, ha istenítjük őket?
Nem kell-e nekünk is megvizsgálni, hogy a mi vezetőink hogyan szolgáltatják ki ma Jézust a mai időkben. Hogyan és mit cselekszenek? És mit nem cselekszenek, amit meg kellene tenniük? És hogyan beszélnek? Hogyan használják ki esetleg Jézus szavait?
Szóval, amikor imádkozni fogtok, és valamit ezzel kapcsolatban megértettetek, higgyétek el, hogy az a legjobb, hogyha közbenjárással álltok oda a vezetőitekért – legyen az a férjetek, a lelkipásztorotok, vagy éppen az ország vezetője, bárki más. Mondjátok el részletesen reménységeiteket, csalódásaitokat, megdöbbenéseteket, élményeiteket! Ne egymásnak panaszkodjatok! Jézus soha nem fog bennünket megunni. Lehet, hogy egymást megunjuk, de Jézusnak van elég ereje és kapacitása, hogy mindent meghallgasson, amit kimondunk. Ezek után Jézus kezdett el beszélni. Amikor csend lesz, kész vagyok meghallani Őt, amikor kész vagyok engedelmeskedni Neki, akkor Jézus elkezd beszélni.
És ekkor különösen fontos, hogy teljes megadással légy az iránt, amit mond. Bármiről beszél néked, bármilyen szokatlan módon fog megjelenni, bármi legyen az üzenet, vagy látás — engedelmeskedj annak, amit ő ad neked!
Figyeljetek csak, mivel kezdi Jézus? Milyen értetlenek és nehéz felfogásúak vagytok! Milyen nehezen hiszitek el, amit a próféták mondanak. Kedvesek ezek a szavak? Egyáltalán nem. Egy kemény dorgálás, de szeretnék valamit mondani nektek, ha emberek dorgálnak és rendre utasítanak, hogy érzitek magatokat? Nem érzitek azt, hogy beledöngölnek a földbe, hogy már megint milyen lehetetlen voltam? Már megint, de szeretném elmondani, hogy ha Jézus dorgál, akkor felszabadultságot érzünk. Úgy hogy örüljetek a dorgálásnak, és kérjétek azt, hogy úgy tudjatok dorgálni, inteni, hogy annak nyomán az, akinek szóltok felszabaduljon. Akkor az biztos Jézustól van. Ez fantasztikus dolog. Szükségünk van a helyreigazításra. Szükségünk van a dorgálásra, mert egyszerűen különben eltévedünk.
Hát nem éppen ezeknek kellett megtörténni-e? És nem ezeket kellett a Messiásnak elszenvednie mielőtt bemegy az Ő dicsőségébe? Jézus felszabadít téged arra, hogy megértsd életed eseményeit, megértsd önmagadat, sőt megismerd. Megértsd az Ő munkáját az életedben. Megértsd az Ő munkáját a világban. De a legfontosabb: Ő felszabadít arra, hogy megértsd Őt magát. Tudjátok, hogy ez a legnagyobb kincs? Senki nem tud annyira közel férkőzni hozzánk, és senki más társasága és közössége nem annyira fontos, mint az övé. Higgyétek el nekem! Higgyétek el, fiatal lányok, akik életetek társát várjátok! Higgyétek el férjetek után sóvárgó asszonyok, ne sóvárogjatok! Sóvárogjatok Jézus Krisztussal való mélyebb közösségre, s akkor majd meg fogjátok kapni azt is, amiért sóvárogtok tízszeresen és százszorosan. Mert a Krisztussal való közösség formál bennünket olyanná, hogy élővizek forrásai áradnak a bensőnkből – nem csak a szomszédra, meg akit evangelizálni akarunk, hanem a férjünkre, gyermekeinkre és családunkra.

Légy kitartó! Ne engedd magad mellett elmenni a lehetőséget! Ragaszkodj Jézus jelenlétéhez! Ez a „Lépések a trónhoz” 6. lépése. Ragaszkodj a tőle kapott üzenethez és kijelentéshez! Imádkozz beteljesülésért, úgy ahogyan megértetted, akkor is, ha éveken át, évtizedeken át kell várnod! Szeretnék elmondani nektek egy történetet. Nem tudom, hogy tizenöt éve, húsz vagy több, amikor Isten buzdított fel, hogy imádkozzam a muszlim nők megtéréséért. Tiltakozás volt bennem, és azt kérdeztem az Úrtól, de hogy hát Uram, ha egy muszlim asszony megtér, akkor férjének joga van őt kivégezni, megölni, és senki nem fogja számon kérni. Hogyan imádkozzam, hogyan kérjek tőled ilyet? És akkor ezt mondta, úgy ahogy a szíriai Naámán. A szíriai Naámán is megtért, és engedélyt kért arra az Úrtól, hogy ha az ő ura a Gábon templomába megy, és azt kéri, hogy az ő karján menjen be, akkor ezt nem fogja tőle számonkérni, s így kezdte meg…….. Gazsó Magdi egy hónappal ezelőtt hozott egy könyvet, a Csodamozgalmak című könyv volt, és képzeljétek el, megrendültem, különösen Afrikában muszlim hátterű gyülekezeteknek a tömegei alakultak megtért muszlim nőkkel. Vannak mecsetek, amelyekben ma Jézus Krisztust imádják, úgy mint Istent. Megtörtént, szóval tartsatok ki! Ha annyit kaptok, hogy menjetek át a szomszédasszonyodhoz, és kérjetek bocsánatot, akkor azt azonnal tedd meg, s majd akkor továbbléphetsz.
Eljött a vacsora ideje, amikor a tanítványok az asztalhoz ültek. Jézus kezébe vette a kenyeret, tört a kenyérből és a tanítványoknak adta, akiknek ebben a pillanatban megnyílt a szemük. Ráismertek Jézusra és amikor éppen örvendezni kezdtek volna, akkorra Jézus eltűnt előlük.
Légy hálás! Légy hálás mindenért, amit kaptál, amit megértettél, amit átélhettél. Eljött az ideje, hogy te cselekedj az Úrtól kapott látásnak megfelelően! Ha arra hívott el, hogy a barátaidnak tégy bizonyságot, ha arra hívott el, mint az én drága menyemet, házasságok gyógyulásáért szolgáljon, tedd ezt! Tarts ki, akkor is, ha kritizálnak, akkor is, ha nem nagyon látod az eredményét! Tarts ki és az Úr hatalmasan meg fog áldani! Úgy, hogy indulj el! És mi következik?
Újból beszélgetnek: Hát nem éreztük, amikor útközben az írásokat magyarázta, feltárta előttünk a próféciák igazi értelmét? Nem gerjedezett a szívünk? –mondták egymásnak a tanítványok. És mi történik? Megérkeznek este Emmausba, 12 kilómétert gyalogoltak, és abban a pillanatban visszamennek. Még 12 kilómétert gyalogoltak, a sötétben, az éjszakában, hogy találkozzanak Jézus tanítványaival, és elmondják az élményüket. Ott Jeruzsálemben együtt találták a 12 apostolt és a többieket, akik ezzel fogadták őket: Valóban feltámadt az Úr!
Kedveseim! Valóban feltámadt az Úr! Ennek az ereje és érvényessége nem csökkent kétezer év alatt. Higgyetek nekem! Ő itt van, a Feltámadt Úr itt van. Itt van közöttünk. És boldogan várja, hogy ránk árassza minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor teljes erősségünk legyen és minden jó cselekedetre képesek legyünk. Ekkor ők ketten is lehetőséget kaptak arra, hogy mindent elmondjanak, hogy mi történt velük az úton, hogy hogyan ismerték fel Jézust arról, ahogyan a kenyeret megtörte. Biztos lehetsz benne, hogy Jézus nem vonul vissza, hanem járja velünk, úgy ahogy az első vers mondta, életünknek a kietlen útjait. Biztos lehetsz benne, hogy Ő ma is velünk van. Ő választ akar adni a kétségeidre, és ne ijedj meg, ha szokatlan dolgokat fog neked mondani, vagy mutatni!
Lukács 36.- 44.: Még be sem fejezték, amikor hirtelen maga Jézus jelent meg közöttük és a szokásos módon köszönt nekik: Békesség nektek! Ettől nagyon megrémültek. Félelmükben azt hitték, hogy szellemet látnak, de Jézus bátorította őket. Miért vagytok összezavarodva? Miért nem hisztek a szemeteknek? Nézzétek meg a kezeimet, a lábamat! Érintsetek meg! Győződjetek meg róla, hogy valóban én vagyok az! A Szellemnek nincs sem keze, sem lába. De azok örömükben még mindig nem tudták elhinni, hogy valóság az, amit látnak és csak csodálkoztak. Ekkor Jézus megkérdezte: Van valami ennivalótok? Kedveseim, hogy lehet valaki ennyire spirituális és ennyire testi? A mi fogalmainkban a kettő úgy elválik egymástól. És nézzétek Jézus Krisztus a megdicsőült testben, abban a testben, amit majd fogni fogunk mi is a feltámadás után. Halat és kenyeret kér enni. Legyünk már egy kicsit egyszerűbbek! Éljük át az életet, ahogy Ő akarja: természetességgel, nyitottsággal, örömmel; minden körülmények között magasztalva és dicsőítve őt. Látjátok erről beszéltem nektek amíg veletek voltam, mert szükséges volt, hogy minden beteljesedjen, amit megírtak rólam a Tórában, a Mózes öt könyvében, a Próféták könyveiben és a Zsoltárokban. És ma sem múlt el, ma is szükséges, hogy ami még hátra van minden beteljesedjen, hogy ami részlegesen teljesedett be – az nagyobb volumenben, nagyobb ablakot tárva teljesedjen be a mai időkben.
És ezután megvilágosította a tanítványoknak az értelmét, hogy megértsék az Írásokat. Ezt akarja tenni velünk. Ma is és minden időkben.

JÁNOS 17. DÉLUTÁNI ELMÉLKEDÉS IMAKÖZÖSSÉG
b) Equip and establish Lydia leadership. (John 17)
Ima Magyarországért. (Néhány perces felvezetés, majd mindenki magában elolvassa, a kapott Ézsaiási igéket, „megemészti” és eldönti, hogy teljes szívből tudja-e vállalni az abban foglaltakat. Akik vállaljuk, azok felállva, együtt vezetéssel elmondjuk az imádságot Magyarországért. A végén elénekeljük „Uram jövök hozzád e nemzetért”-t.)
1. Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged; 2. A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál. 3. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. 4. Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. 5. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt. 6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották. 7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál: 8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. 9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid. 10. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök. 11. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! 12. Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön. 13. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban. 14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok. 15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. 16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok. 17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. 18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; 19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. 20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; 21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. 22. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: 23. Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél. 24. Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. 25. Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem; 26. És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.