Lucas Granach

Kategória: Hírek

“… És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett.”
(1. Tim. 2:14)

A péntek kora reggeli Lídia imaóra egy „mellékága” formálódott tovább bennem

Panni mondja: – „Mi lett volna, ha Ádám nem fogadja el Évától az almát?”
Lonni komolyan megjegyzi: – „Akkor bizony végzetes baj történt volna.”

Csendességben az Úr előtt Évaként álltam. Engedetlenségem halálos gyümölcsét nyújtottam át Neki. Ő elvette, – Mi lett volna, ha nem veszi el? – de nem ízlelte meg, hanem megízlelte értem a halált a kereszten.
Felöltöztetett az üdvnek ruhájába, és az Ő igazságának palástjába takart be, – hogy ne rejtőzzem el többé Isten jelenléte elől, hanem vágyakozzam utána, és örüljek neki.

„Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.” (1. Kor. 15:45)
Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön. (Róma 11:32)
Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, a ki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, a ki felrakja ékességeit.